Projektáló

Hatékonyságban meg utolsó előttiek vagyunk. Nem oly régi felmérés végeredménye ez a két megállapítás.

Dolgozó ember számára egyik sem meglepő. Csípőből tegyük is fel ostoba, felesleges és dilettáns kérdéseinket:

1. Mi / ki miatt van ez így?

2. Valójában akkor mi a fene zajlik a munkahelyeken?

A választ valamennyien pontosan tudjuk. Vérmérséklet és fásultság mértékétől függően meg is fogalmazzuk. Úgyhogy ne hülyítsük egymást.

Csakhogy ez távolról sem nyom annyit a latban, mint a hó eleji bankszámlánk. Vagyis sokan vannak a maffiózók, de még többen a prostik. Uff! Ezt azért nem kellett volna, igaz? Pedig még nem értünk a dolog végére.

Mert ezek szerint nemcsak eltűröm a terméketlen, romboló, ártó terrort, hanem - ki is szolgálom. Kénye-kedve szerint. Napról napra, hónapról hónapra. Sőt, én magam is igénybe veszem, mint fogyasztó.

Vagyis akkor ki által tartatik fenn, tápláltatik, fogyasztatik és finanszíroztatik mindez? Óráról órára?

De szörnyűbbet mondok: ott van a család. Mert ki másért, ha nem értük? Csakhogy tejtől-víztől a gyógyszerekig, esetleg egymásig ott aztán tényleg mindenki fogyaszt.

Mi a francba gabalyodtunk bele? És mit lehet itt csinálni?

Nem tudod, ugye?  Ez van, igaz?

Mert megérdemled. További jó munkát!

A hétvége múlandó. Ugyan mire gondolhat a magyar munkaerő vasárnap délután? Sok mindenre talán nem, így aztán előbb a hétfő reggelre, utóbb pedig kedves főnökére, s máris témánál vagyunk.

Tessék, szabad a vásár, ínycsiklandónak egy vasárnap ebédnyi hozzá- és beszólás:

- Munkáért biztosan nem.

- A korlátoltságáért.

- Mert egy rohadék szemét! Állat. Tetű. Görény. Patkány. stb.

- Na, ez az, amit nem tőlem kell megkérdezni.

- Hogy hülyébb legyen, mint a gazdája.

- Bármiért + annak az ellenkezőjéért is.

- Ez még nem derült ki, mivel nem szokott bejárni.

- Melyik?

- Kit érdekel, csak jöjjön a lóvé!

Ha nincs jobb dolga, folytassa a gyűjtést, aztán hétfő.