Hatékonyságban meg utolsó előttiek vagyunk. Nem oly régi felmérés végeredménye ez a két megállapítás.
Dolgozó ember számára egyik sem meglepő. Csípőből tegyük is fel ostoba, felesleges és dilettáns kérdéseinket:
1. Mi / ki miatt van ez így?
2. Valójában akkor mi a fene zajlik a munkahelyeken?
A választ valamennyien pontosan tudjuk. Vérmérséklet és fásultság mértékétől függően meg is fogalmazzuk. Úgyhogy ne hülyítsük egymást.
Csakhogy ez távolról sem nyom annyit a latban, mint a hó eleji bankszámlánk. Vagyis sokan vannak a maffiózók, de még többen a prostik. Uff! Ezt azért nem kellett volna, igaz? Pedig még nem értünk a dolog végére.
Mert ezek szerint nemcsak eltűröm a terméketlen, romboló, ártó terrort, hanem - ki is szolgálom. Kénye-kedve szerint. Napról napra, hónapról hónapra. Sőt, én magam is igénybe veszem, mint fogyasztó.
Vagyis akkor ki által tartatik fenn, tápláltatik, fogyasztatik és finanszíroztatik mindez? Óráról órára?
De szörnyűbbet mondok: ott van a család. Mert ki másért, ha nem értük? Csakhogy tejtől-víztől a gyógyszerekig, esetleg egymásig ott aztán tényleg mindenki fogyaszt.
Mi a francba gabalyodtunk bele? És mit lehet itt csinálni?
Nem tudod, ugye? Ez van, igaz?
Mert megérdemled. További jó munkát!
Utolsó kommentek