Ugye, nem tévedek nagyot, ha azt állítom: legalább 100 éve generációk sora teheti és teszi is fel önmagának ezt a kérdést. Újra és újra, évről évre. Pedig ez a bizonyos siker az elsöprő többség számára semmivel nem több (vagy más), mint a szimpla hétköznapi boldogulás. De még az sincs. S a helyzet ennél is rosszabb.  Sőt, annál is.

A kérdésre ugyanis tudjuk a választ.

Egyetlen szó. Igaz, összetett, elemeiben sem magyar, de rövid, tömör.  Geopolitika. Mielőtt fájdalmukban vagy dühükben felordítanánk, semmi baj: nem erről kíván szólni a poszt. (Viszont hasznos, ha rögzítjük, meg úgysem kerülhetjük.)

Szóval, miért is nem? 100 éve. Generációk sora... Miközben túlalkalmazkodunk.

Miért hagyunk rá mi mindent? Miért engedjük lépten-nyomon hülyének nézni magunkat? Miért lehet velünk bármit megcsinálni? Miért csalók, tehetségtelenek, korruptak, alamusziak, köpönyegforgatók stb. bennünket tudatosan és rendre kifosztó "vezetőink"? És miért finanszírozzuk ezt az egészet?

Miért nem állunk azok mellé, akik felemelik szavukat?  Miért nem vagyunk szolidárisak? Miért nem vagyunk elegen, jelen? Miért vagyunk ehelyett folyamatosan önpusztítók?

Magyarországon  hal meg a legtöbb férfi és nő alkoholfogyasztás miatt Európában.

Ha esetleg tudják a választ, ha megosztanák saját, személyes  véleményüket,tapasztalataikat: higgyék el, sokan vagyunk, akik szívesen olvasnánk! Köszönjük. Annyit kérnénk csak, hogy a "de hát valamiből meg kell élni" rigmusoktól kíméljük meg egymást: azzal teli a padlás.

Miképp a munkahelyek is. Könnyen lehet, a végén még kiderül, hogy a geopolitika leginkább munkahelyeinken és padlásainkon fenyeget, terrorizál, zabál fel és röhög ki bennünket...

A továbbgondolást mindenkire magára bízom. Várom, várjuk válaszaikat! A spájzban meg már megint van  valaki...